Az első méterek...., avagy új családi kedvenc született

Időrendi sorrendben most az következik, amikor is családilag kipróbáltuk az új szerzeményt. A gyerekek nem kevésbé izgultak, mint én.


Az első éles indítás izgalma mindenkit magával ragadott, sajnos azonban ez nem sikerült tökéletesen. A hosszú utazás alatt ugyanis (valószínűsíthetően) felkeveredett a 10-15 éves üzemanyag a tankban, és ugyan a trélerre való fel és le állás simán ment, többször nem sikerült a járgányt életre kelteni.
Persze azonnal nagy műtétbe fogtunk, üzemanyag ellátó rendszer szétszerel, üzemanyagtank, csövek, szűrő kimos, összerak.
Új friss gázolaj betöltése. és légtelenítés után pöc-röf.....
Végre mindenki elfoglalta a helyét, és lehetett indulni az első traktoros kirándulásra.

Veterán traktorunk hazai története ver.: 1.2.

Levi barátom a következőket fűzte hozzá:

"A történethez annyit, hogy ha jól emlékszem, akkor mindkét gép működőképes volt, de a bordót asszem akkor vettük, amikor apám szántás közben kikönyököltette a hajtókart. Ekkor történt a hárompont miatt az első egyesítés, a második akkor, amikor a marhák széthúzták az erdőn. Ekkor kókányolták össze a hátulját."


Na ezt szeretném én helyre tenni.

Itt volt a "kutya" elásva...

 
Úgy nagyjából 5 évvel ezelőtt érdeklődtem Levi barátomnál, hogy mi a helyzet az öreg vassal, meg van-e még. Azt mondta, hogy meg van, kb. 10 éve bent áll a pajtában, azóta nem használta senki. Szó szót követett, mondtam neki, hogy ha működik, akkor lehet hogy tudok valakit aki megvenné.
Rákövetkező hétvégén magához vett egy feltöltött akkumulátort, és életre keltette az öreg D 130-at, állítása szerint második rúgásra beindult (10 év álldogálás után).
Akkor ugyan üzlet nem lett, de nekem azóta is motoszkált a fejemben. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem tudtam tovább türtőztetni magam, és rászántam magam a vásárlásra, ez már tavaly történt. 2010 március 15-én hoztuk haza Somogy-megye szívéből. Mi is csak egy bikázó akksival fegyverkeztünk fel, a gép gond nélkül indult, mint egy Doxa.

Veterán traktorunk hazai története

Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben megörökítem, amit tudok erről, egész pontosan ezekről a traktorokról (merthogy ketten vannak). A két traktor valamikor a '90-es években érkezett Magyarországra, régi jóbarátom családjába. Azért kettő, mert rögtön kettőt vettek, egy jó állapotút, használatra (piros színben), és egy rosszabb állapotút "donornak" (zöld színben).
Pár évig használták, kisebb munkálatokra, kisebb területeket szántottak vele, pótkocsit húztak, valamint erdészeti kiközelítésre használták. Egyszer egy ilyen erdészeti erőlködésnél sikerült a trakeszt széthajtani (állítólag kikönyökölt a hajtókar), ekkor átesett egy komolyabb felújításon. Ekkor került sor a donor traktor bevetésére, azóta az darabokban hevert az udvaron (mindenesetre azt is elhoztuk).

A "tárgy": Fahr D 130 (A;AH)

A szerzemény 1956-os gyártású univerzális traktor. Motorja egy GÜLDNER 2LD típusú, 1305 ccm lökettérfogatú, 17 LE-s dízelmotor. Különlegessége, hogy léghűtéses. Váltója 5 sebességes, négy fokozat előre, egy hátra (készült belőle olyan kivitel is, amely rendelkezett felezővel is, a miénk nem).
A trakesz rengeteg extrával rendelkezik, mint például hidraulikus hárompont felfüggesztés, pótkocsi vonófej, kaszameghajtási lehetőség, és egy nyári fülke (ez egy utángyártott extra :-)).
Gyárilag kétféle színben létezett, általában piros (RAL3000), vagy külön kérésre zöld (RAL6000). Ezen a traktoron mindkét szín megtalálható.