Szelep sztori...

Sajnos a hengerfejes gépműhelyben szembesítettek vele, hogy a szelepek borotva élesre koptak, és nagyon beverődtek. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy szerezzek 4 új szelepet! Az információ némileg kevés volt... Hosszas keresgélés után találtam egy német céget, ahol be tudtam szerezni a szelepeket. Természetesen 4 egyforma szelepet rendeltem, leszállítottam, és akkor kiderült, hogy a szívó és kipufogó szelepek más-más tányér átmérővel rendelkeznek! Végül sikerült kicseréltetni visszaküldtem 2 szívószelepet, és kaptam helyette 2 kipufogó szelepet. Persze ez újabb egy hónapos csúszást eredményezett. Végül elkészült a hengerfej, hegesztve köszörülve, új szelep ülékekkel, új szelepekkel. Heuréka! Mehetünk tovább.

Veterán traktorunk hazai története ver.: 1.2.

Levi barátom a következőket fűzte hozzá:

"A történethez annyit, hogy ha jól emlékszem, akkor mindkét gép működőképes volt, de a bordót asszem akkor vettük, amikor apám szántás közben kikönyököltette a hajtókart. Ekkor történt a hárompont miatt az első egyesítés, a második akkor, amikor a marhák széthúzták az erdőn. Ekkor kókányolták össze a hátulját."


Na ezt szeretném én helyre tenni.

Itt volt a "kutya" elásva...

 
Úgy nagyjából 5 évvel ezelőtt érdeklődtem Levi barátomnál, hogy mi a helyzet az öreg vassal, meg van-e még. Azt mondta, hogy meg van, kb. 10 éve bent áll a pajtában, azóta nem használta senki. Szó szót követett, mondtam neki, hogy ha működik, akkor lehet hogy tudok valakit aki megvenné.
Rákövetkező hétvégén magához vett egy feltöltött akkumulátort, és életre keltette az öreg D 130-at, állítása szerint második rúgásra beindult (10 év álldogálás után).
Akkor ugyan üzlet nem lett, de nekem azóta is motoszkált a fejemben. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem tudtam tovább türtőztetni magam, és rászántam magam a vásárlásra, ez már tavaly történt. 2010 március 15-én hoztuk haza Somogy-megye szívéből. Mi is csak egy bikázó akksival fegyverkeztünk fel, a gép gond nélkül indult, mint egy Doxa.