Szelep sztori...

Sajnos a hengerfejes gépműhelyben szembesítettek vele, hogy a szelepek borotva élesre koptak, és nagyon beverődtek. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy szerezzek 4 új szelepet! Az információ némileg kevés volt... Hosszas keresgélés után találtam egy német céget, ahol be tudtam szerezni a szelepeket. Természetesen 4 egyforma szelepet rendeltem, leszállítottam, és akkor kiderült, hogy a szívó és kipufogó szelepek más-más tányér átmérővel rendelkeznek! Végül sikerült kicseréltetni visszaküldtem 2 szívószelepet, és kaptam helyette 2 kipufogó szelepet. Persze ez újabb egy hónapos csúszást eredményezett. Végül elkészült a hengerfej, hegesztve köszörülve, új szelep ülékekkel, új szelepekkel. Heuréka! Mehetünk tovább.

Mi volt a baj a ketyegővel?

A tapasztalatok után "össze ült a kupaktanács". Az egyetlen napirendi pont: mi legyen a motorral.
(Én, szerettem volna azt hinni, hogy nincs is megkopva, csak biztos a dekompresszor akadt fenn, vagy nem jó a szelephézag, vagy ilyesmi.)
Végül hosszas latolgatás után döntöttem a szétszerelés mellett. (Volt aki arra szavazott, hogy ne szedjük szét el megy még így is pár évet, volt aki azt mondta, hogy most a leg egyszerübb darabokra szedni.)
Szelepfedelek le, hengerfej le......
Tapasztalat: (megette a kenyere javát)
1. A hengerfejek (mindkettő) el voltak repedve a porlasztó, valamint a kipufogó szelep között.
2. A henger fala igencsak vállasra kopva.
A kompresszió hiánya tehát feltárva, sajnos nem a dekompresszor akadt meg :(.
Mára a problémák java része orvoslásra került az alábbiak szerint:
A két problémakört két különböző műhellyel sikerült megoldani, az egyik vállalta a hengerfejek heggesztését, köszörülését, a máski a hengerfúrást, valamint a dugattyúk egyedi gyártását homok öntéssel.
Természetesen a problémák tovább gyűrűztek.

Csapjunk bele, kezdődhet a felújítás 2. rész

Mint ahogyan általában szoktuk ezzel a traktorral is a bontással kezdtük. Kedves kollégám szisztematikusan apró részekre bontotta a gépet. Szétszerelte a kasztnit, az első futóművet, a motort külön választotta a váltótól.
Arra számítottunk, hogy az elejében lévő perselyek elkoptak, de ekkor szembesültünk az első jelentősebb problémával is.
Sajnos a motroban lévő kompresszió valahogyan "eltünt"... Kézzel gyakorlatilag minden nehézség nélkül körbe lehetett forgatni a lendkereket. Lassan össze állt a kép (kicsit nehezen indult, füstölt), valószínű, hogy a motor kissé megkopott. Később ez be is igazolódott.
Lekerültek a véglehajtások, lekerült a diferenciálmű fedele. Sajnos olaj szinte semmi nem volt benne, viszont volt benne meglepi: 13-as krova fej :).
Egyébként a difi fogaskerekei nincsenek komolyabban megkopva szerencsére.
A villamos berendezések kompletten elszállításra kerültek egy öreg szakihoz, aki szétszereli, kipucolja, esetleg feljavítja a generátort, valamint az önindítót. Előre elkészíti az új kábelköteget, és amikor kész lesz a gépészet, akkor jön és össze rakja a villamosságot (új kábelek, új csatlakozók, szal remélem újabb 30 év :)).

Csapjunk bele, kezdődhet a felújítás 1. rész

Mostanában nehezen jutok a folytatás megírásához.
A felújítás lényegi részéhez, pontosabban az igazán szakmai, mechanikus, motorikus javításhoz -velem együtt lelkesedve- ígéretet kaptam kedves főnökömtől, hogy segít. Egész pontosan rendelkezésemre bocsátja a cég (Interat Zrt.) egyik szakavatott traktor javító mesterét (lehetőség szerint).
A Főni lelkesedése nem elhanyagolandó, hiszen már számtalan felújítást, restaurálást véghez vitt. Talán innen a fertőzés...
Csak hogy néhány példát említsek: 1 db DEUTZ traktor, 2 db STEYER 1 db Fordson traktor (1922), 1 bogárhátú VW.

Úgy fest, hogy a D 130 AH jó kezekben lesz.

Az első méterek...., avagy új családi kedvenc született

Időrendi sorrendben most az következik, amikor is családilag kipróbáltuk az új szerzeményt. A gyerekek nem kevésbé izgultak, mint én.


Az első éles indítás izgalma mindenkit magával ragadott, sajnos azonban ez nem sikerült tökéletesen. A hosszú utazás alatt ugyanis (valószínűsíthetően) felkeveredett a 10-15 éves üzemanyag a tankban, és ugyan a trélerre való fel és le állás simán ment, többször nem sikerült a járgányt életre kelteni.
Persze azonnal nagy műtétbe fogtunk, üzemanyag ellátó rendszer szétszerel, üzemanyagtank, csövek, szűrő kimos, összerak.
Új friss gázolaj betöltése. és légtelenítés után pöc-röf.....
Végre mindenki elfoglalta a helyét, és lehetett indulni az első traktoros kirándulásra.

Veterán traktorunk hazai története ver.: 1.2.

Levi barátom a következőket fűzte hozzá:

"A történethez annyit, hogy ha jól emlékszem, akkor mindkét gép működőképes volt, de a bordót asszem akkor vettük, amikor apám szántás közben kikönyököltette a hajtókart. Ekkor történt a hárompont miatt az első egyesítés, a második akkor, amikor a marhák széthúzták az erdőn. Ekkor kókányolták össze a hátulját."


Na ezt szeretném én helyre tenni.

Itt volt a "kutya" elásva...

 
Úgy nagyjából 5 évvel ezelőtt érdeklődtem Levi barátomnál, hogy mi a helyzet az öreg vassal, meg van-e még. Azt mondta, hogy meg van, kb. 10 éve bent áll a pajtában, azóta nem használta senki. Szó szót követett, mondtam neki, hogy ha működik, akkor lehet hogy tudok valakit aki megvenné.
Rákövetkező hétvégén magához vett egy feltöltött akkumulátort, és életre keltette az öreg D 130-at, állítása szerint második rúgásra beindult (10 év álldogálás után).
Akkor ugyan üzlet nem lett, de nekem azóta is motoszkált a fejemben. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem tudtam tovább türtőztetni magam, és rászántam magam a vásárlásra, ez már tavaly történt. 2010 március 15-én hoztuk haza Somogy-megye szívéből. Mi is csak egy bikázó akksival fegyverkeztünk fel, a gép gond nélkül indult, mint egy Doxa.

Veterán traktorunk hazai története

Arra gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben megörökítem, amit tudok erről, egész pontosan ezekről a traktorokról (merthogy ketten vannak). A két traktor valamikor a '90-es években érkezett Magyarországra, régi jóbarátom családjába. Azért kettő, mert rögtön kettőt vettek, egy jó állapotút, használatra (piros színben), és egy rosszabb állapotút "donornak" (zöld színben).
Pár évig használták, kisebb munkálatokra, kisebb területeket szántottak vele, pótkocsit húztak, valamint erdészeti kiközelítésre használták. Egyszer egy ilyen erdészeti erőlködésnél sikerült a trakeszt széthajtani (állítólag kikönyökölt a hajtókar), ekkor átesett egy komolyabb felújításon. Ekkor került sor a donor traktor bevetésére, azóta az darabokban hevert az udvaron (mindenesetre azt is elhoztuk).

A "tárgy": Fahr D 130 (A;AH)

A szerzemény 1956-os gyártású univerzális traktor. Motorja egy GÜLDNER 2LD típusú, 1305 ccm lökettérfogatú, 17 LE-s dízelmotor. Különlegessége, hogy léghűtéses. Váltója 5 sebességes, négy fokozat előre, egy hátra (készült belőle olyan kivitel is, amely rendelkezett felezővel is, a miénk nem).
A trakesz rengeteg extrával rendelkezik, mint például hidraulikus hárompont felfüggesztés, pótkocsi vonófej, kaszameghajtási lehetőség, és egy nyári fülke (ez egy utángyártott extra :-)).
Gyárilag kétféle színben létezett, általában piros (RAL3000), vagy külön kérésre zöld (RAL6000). Ezen a traktoron mindkét szín megtalálható.

Sosem gondoltam volna, hogy blogot fogok írni, de ennek a kistraktornak a tiszteletére talán mégis nekiveselkedek. Fő célom, hogy megörökítsem a történetet a "megszerzéstől", a restaurálás végéig, és talán még utána is...